Újra ott tartok, és még mindig csak ott tartok, hogy változtatnom kell. 92 kg vagyok, a testem szanaszét szakadt, eldeformálódott. Változás kell. Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem zumbázni járni, általában hetente kétszer, érdemi változást azonban ez nem hozott. 

Ma rátaláltam az insanity programra. Ez egy 60 napos program, heti 6 nap kőkemény edzéssel. Ezt kezdem el a holnapi napon.

Kíváncsiságból belekezdtem ma a Fit testbe, és a 3. gyakorlat után gyakorlatilag nem kaptam levegőt. Kőkemény lesz, de meg kell csinálnom. Muszáj változtatnom, mert a testem nem bírja tovább. És egyébként is utálom már magam így.

Hónapokkal ezelőtt írtam meg az első bejegyzést. Azóta semmilyen változás nem történt, eltekintve attól, hogy a mérleg nyelve immár 91 kg-on áll. Tényleg változtatnom kell. Sosem tartoztam a bomba csajok közé, de volt egy olyan időszakom, amikor 65 kg-osan jól éreztem magam. Azt az énemet szeretném visszakapni.

Szabályok. Szabályokra szükség van, ezt minden fogyókúrázó tudja. De mivel lehet eredményt elérni? Nagyon szigorúan felállított és betartandó étrenddel és edzésprogrammal, amihez ha az ember a harmadik nap után nem tartja majd magát, mert bűntudata van, vagy csak az alapvetések megfogalmazásával. Az a baj az alapvetésekkel, hogy az ember hajalmos arra, hogy rugalmasan kezelje őket, aminek aztán végül beláthatatlan következményei lesznek. 

A második verziót már próbáltam. +6 kg-hoz vezetett. Nem hittem az étrendkiegészítőkben, viszont most úgy érzem, meg kell próbálnom velük és a szigorú étrenddel. Bízom a sikerben.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkoztatott a gondolat, hogy az életem bizony nincs rendben, és ennek kizárólag én magam vagyok az oka. A tudatosan felépített kis világom néha mini összeomlásokat produkál, az emberek, akik fontosak nekem egyre gyakrabban juttatják kifejezésre, hogy nem tetszik nekik az a változás, amin keresztülmentem. Ilyenkor nyilván elgondolkodik az ember és hajlamos arra a következtetésre jutni, hogy az őt körülvevők csak visszarántani és hátráltatni akarják. Minél többet gondolkodom ezen, rájövök, hogy az egyetlen dolog, ami miatt nem érzem jól magam és a túlteljesítésben kompenzálok, a túlsúly.

20 éves vagyok és 85 kg. Szembe kell néznem ezzel a ténnyel. Valójában már évekkel ezelőtt szembe kellett volna, akkoriban azonban az a +5 kg nem tűnt olyan vészesnek. Aztán a +5-ből szépen alattomosan +20 lett, ami be kell lássuk, nem normális. 

Mikor a párom a napokban felhívta a figyelmemet arra, hogy egyre jobban hasonlítok az anyámra, nagyon megijedtem. Megijedtem, és főleg azért, mert sajnos én is észrevettem ezeket a jeleket. Az anyám volt egész életemben az elrettentő példa, az ember, akire sem testileg sem hozzáállásban nem akartam hasonlítani soha. Amitől féltem, bekövetkezett viszont.

Ezért a mai nappal teljesen új életet kezdek, és rendbe teszem magam körül a dolgokat. Fel kell állítanom egy prioritási sorrendet, amit mindig betartok majd. Helyre kell állítanom az egyensúlyt.

Hiszek benne, hogy a fogyás minden problémámat megoldja majd, így elsődleges célomként ezt tűzöm ki.

És ezennel egy új élet kezdődik..